megint Debrecenben

Itt mindig magamhoz térek, ülök a Netcaféban s hallgatom Prokofjevet, az én lelkem is olyan zilált, mint ez a zene...Mióta hazajöttem Skóciából megrohantak a betegek, talán kezd kialakulni...A hét jól végződött, Sipos Ferivel beültem a kedvenc Intenzoba, ahol mindig tökéletes az étel/ital meg a kiszolgálás; itt ünnepeltem egy héttel korábban András születésnapját is...Itt hódolhatok a száraz fehér bor kultuszának is meg az olasz ételeknek...
Kezdenek érdeklődök jönni a kölykök után, ez kicsit megnyugtat...készülök újra Angliába, még nem tudom, pontosan mi lesz...

újra debrecenben

...mindig megnyugszom, ha lejövök ide; a mostani utam eléggé kalandos volt...elaludtam a vonaton s mikorra le tudtam szállni, elindult a vonat...leugrottam, nagyot estem, szerencsére épen megúsztam...

Ritáék újra ott voltak, elvitték a "szemest", a sérült kis olasz agarat; megnyugtató, ahogyan elhelyezik a kiskutyákat, nehéz, de a lehető legjobb így...ma találtam egy helyet egy kis olasz agárnak megint...Németországba viszik egy jelképes összegért, de jó lesz így...
Itt ülök egy netcaféban s nézegetem a képeket; Fáraó és Boni már sajnos nem nálam vannak, balerina is új gazdát talált...Finitől nem tudnék soha megválni, nagy reményem a képen látható Diavolina lánya, Emily s a Franciaországból importált Fleur...

szomorú nap ez a mai, elvitték drága Fáraómat és Bonnimat...

Fáj, h meg kellett válnom Bonnytól s Fáraótól is, Balerina s Anouk nem viselt meg annyira, mert a kis olasz agár hamar feltalálja magát...Egy kutyát ha magadhoz veszel, egy kölyköt ha megtartasz, bízik benned, számít rá, hogy mindig nálad maradhat...nehéz megmagyarázni, hogy Misi nem tud ennyi kutyát ellátni, nincs pénz ennyi tápra, mert nem kelnek el a kölykök...nehéz nagyon belenyugodni...András fiam sokat segít...nagyon bízom, h Henni tényleg jó helyre adja majd oda őket...

Agármentés...

Ma Henni elvitte Bonnit, Fáraót, Anoukot, Balerinát, Puszit s a két kis whippetet+ a kis nagybeteg olasz agár szukát...
Megszakad a szívem...de megígérték, h jó helyet találnak nekik; talán jobb így, mert nem tudom már rendesen ellátni őket, mert a kölykökből adódó bevétel TELJESEN megszűnt... csak telefonálgató érdeklődők vannak, akik 35000 ftot is sajnálnak egy whippetkölyökért...holott ez nem több mint a saját költségeim...mit gondolnak az emberek ?..átalakul az életem...
Újabb angliai munkavállaláson gondolkozom, bár itt Debrecenben nagyon szeretek lenni, itt mindig nyugodt vagyok, olvashatok, pihenhetek délutánonként...

Nehéz idők

Misi betegségével nehéz idő köszöntött be az életembe. Eddig akárhol is voltam, mindig biztonságban tudhattam a kutyákat, ő nagy szeretettel és hozzáértéssel vigyázott rájuk. Mialatt kórházban volt, az életem egyik legnehezebb időszaka volt. Minden felborult, koszban úszott a ház, nem volt, aki a kis kölykökre odafigyeljen...
Ma már hál'Istennek tud dolgozni, fél karral is ellát mindent, kezdenek helyreállni a dolgok. De kölykökre nincs igazi jelentkező, nehéz anyagi helyzetbe kerültem. Emiatt is, meg a kiszámíthatatlan jövő miatt is sajnos csökkenteni kell a kutyák számát. A szívem szakad meg emiatt...De az Agármentő Szolgálat megnyugtatóan segít, jó helyet talál nekik. Az öregek persze maradnak s azok, akikkel még almot tervezünk.

Még lesz egy schipperke alom, is bár nem kell senkinek, pedig szerintem a legtökéletesebb kutya: értelmes, jókedvű, szót fogadó s minden, amit csak az ember kutyától elvárhat.

Berthe nevű bourbonnais-i vizslámmal is tervezek egy almot, ezt muszáj...a fedeztetés nem sikerült a múltkor, újból Franciaországba kell mennünk...