Misi betegségével nehéz idő köszöntött be az életembe. Eddig akárhol is voltam, mindig biztonságban tudhattam a kutyákat, ő nagy szeretettel és hozzáértéssel vigyázott rájuk. Mialatt kórházban volt, az életem egyik legnehezebb időszaka volt. Minden felborult, koszban úszott a ház, nem volt, aki a kis kölykökre odafigyeljen...
Ma már hál'Istennek tud dolgozni, fél karral is ellát mindent, kezdenek helyreállni a dolgok. De kölykökre nincs igazi jelentkező, nehéz anyagi helyzetbe kerültem. Emiatt is, meg a kiszámíthatatlan jövő miatt is sajnos csökkenteni kell a kutyák számát. A szívem szakad meg emiatt...De az Agármentő Szolgálat megnyugtatóan segít, jó helyet talál nekik. Az öregek persze maradnak s azok, akikkel még almot tervezünk.
Még lesz egy schipperke alom, is bár nem kell senkinek, pedig szerintem a legtökéletesebb kutya: értelmes, jókedvű, szót fogadó s minden, amit csak az ember kutyától elvárhat.
Berthe nevű bourbonnais-i vizslámmal is tervezek egy almot, ezt muszáj...a fedeztetés nem sikerült a múltkor, újból Franciaországba kell mennünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése